Kolumbusz első, India felkutatására indított expedíciója 1492 augusztus 3-án hagyta el Huelva kikötőjét. 3 hajó, fedélzetén 87 emberrel. Előtte való napon járt le az a királyi rendelet, ami kiűzte a 200.000 "Mózes-hitűt" Kasztiliából és Aragóniából, reggel 6 órától halállal fenyegetve a maradókat. Az expedíció tehát összetalálkozott a távozókat szállító hajókkal.
1492 májusában királyi parancsra 3 hajót kellett kiállítania Palos városának és feltöltenie azokat legénységgel. De a környék hajósai nem akartak egy irracionálisnak tartott hajóútra indulni, főként egy ismeretlen vezetésével. Ezért Kolumbusz kénytelen volt élni a királyi pár által engedélyezett lehetőséggel, hogy halálra, vagy hosszú gályarabságra ítélteknek ígérjen amnesztiát, ha részt vesznek a küldetésben. Így lett 4 halálraítéltből az első 4 matróz: Bartolomé Torres, aki megölte Juan Martint, a palosi kikiáltót, illetve 3 barátja, akik meg akarták szöktetni őt a börtönből. Látva a nehézségeket, Kolumbusz a palosi Martin Alonso Pinzónt bízta meg a toborzás folytatásával, aki ezt sikeresen végre is hajtotta. Igaz, a Pinzón család még két jól fizető állást szerzett az expedíció vezetésében. :)
Az elítéltek alkalmazása sikeresnek bizonyult, visszatérve hazai földre amnesztiában részesültek.